Amikor gyerek voltál még magától értetődő volt számodra, hogy a sár, az nem kosz, hanem egy izgalmas anyag. A mocsár nem büdös, hanem a titkok tárháza. A por nem piszok, hanem az a valami, ami jótékonyan eltakar a számháborúban.
Sajnos eltávolodtunk a legtermészetes közegünktől, amikor először hallottuk édesanyánk szájából: fúj, tedd le rögtön! Irány kezet mosni! Hogy nézel ki? Mit csináltál a ruháddal? Egy hét szobafogság!
Legtöbbünknek már amúgy sem jutott osztályrészül, hogy a természet lágy öle ringassa gyermekként, hiszen sokan nagyvárosokban nőttünk fel, ahol a természet egyenlő a kutyasétáltató parkkal, vagy a ligettel, amiért küzdeni kell, hogy ne építsék be, vagy az egy szem megmarad fával az utcán, aminek koronáját jócskán megnyírták a villanydrótok miatt. Mindez egyenes utat kövez számunkra a lélek megbetegedéseihez, az idegességhez, a félelmekhez, a dührohamokhoz, az izgatottsághoz és az ezeket kísérő leggyakoribb tünetekhez, mint a magas vérnyomás, szív és érrendszeri betegségek és túlburjánzott mai formájában az allergiák.
A terepgyerek táborok célja és küldetése visszaadni a gyerekeknek az elveszett gyermekkort. Megismerni a természet csodáját közvetlenül a bőrükön tapasztalva. Nyomokat keresgélve az erdő alján, sárgátat építeni a hódokkal, kunyhót emelni az erdőben, sziklákra mászni és mocsarakat bejárni. A gyermekkor mesésé világa itt kézzel fogható kalandokká változik. Vadállatokat figyelünk meg testközelről, megtanulunk csendben beletagozódni a természetbe, hogy a részeként félelmek és aggódás nélkül figyelhessünk kifelé és befelé a lélekbe egyaránt.
Az egyszerű tízórai, lehetőleg édességek nélkül, a fűben a bicikli mellett elköltve megnyugtat és feltölt. A közösen otthonosan elköltött biozöldségekből készült ebéd erősíti az összetartozás és az öröm érzését: nem vagyunk egyedül, elfogadnak, szeretnek úgy ahogy vagyok, olyannak, amilyen vagyok. A természetnek csak egyetlen elvárása van felénk: a tisztelet. A gyermekben óhatatlanul is felébred a tisztelet a világ és az ember felé, amikor eleget hagyják játszani, amikor végre eleget mozoghat és hozzáérhet mindenhez, ami él vagy létezik.
Az esti tábortűz, a kint alvás különösen nagy élmény és kaland a gyermekeknek. Az éjszaka neszei, a fölénk borul bársonyos meleg égbolt, a hulló csillagok és a fűben osonó apró állatkák mind mind egy életre szóló élmény. Aki egyszer belekóstolt, vágyni fog rá, mert érzi, hogy ez így természetes. A tűz lángjaiba bámulva a gyermek elcsendesedik és pihentető álomba merül.
A világ tele van csodákkal. Minden nap történnek velünk csodák, de a nagy rohanásban sajnos elkerüli a figyelmünket. A gyermek még lassabb, még éberebb, mint mi. Meglátja a csodákat maga körül. Igyekezzünk ezt minél tovább megőrizni a lelkében, mert olyan erőforrás ez, amihez még felnőttként is fordulhat, amikor nehéz helyzetek elé kerül.
A hosszú séták, biciklizések erősítik a kitartást és az önbizalmat, a barlangok pedig az önbecsülést és a bátorságot.
A tóparton eltöltött nap alatt a gyerekek végre eleget játszhatnak a vízben, sárban, a homokkal, megtanulják kezelni a víz alatti létet. A Dorogi-tó strandjának türkizkék tiszta vize olyan akár az olasz tengerpart. Megunhatatlan. Minden évben ellátogatunk oda, ha az időjárás engedi.
Ez a tábor a kalandok, az öröm és a játék ideje. Erre minden gyermeknek nagy szüksége van! Különösen manapság, amikor előírják, hogy délután négyig is bent kell maradni az iskolapadban.
Gyermekként mind tudtuk, hogy ki kell jutnunk a szabadba, mert a természet az egyetlen hely, ahol igazán otthon vagyunk.
Mire számíthatnak a jelentkezők?
- gyerektábor
- strand, vizi játékok
- kalandtábor
- szabadban alvás
- barlangászkodás
- nyári tábor
- számháború
- tábortűz