A természettel összhangban élő, gondolkodó, sportoló ember. Kaland, küzdelem, kihivás - életstílus.

Amíg erő van a lábamban futni fogok, mert a Földön tanultam meg járni és így hozzá tartozom.
Amíg erő van a karomban úszni fogok, mert a vízben kezdődött az életem és így hozzá tartozom.
Amíg játék lakik a szívemben kerékpározni fogok, mert a gyermekkor boldog szabadsága lekik e két kerékben. És a játék örök.

Célja: az országban minél több gyermek szabaduljon el az eddig megszokott ártalmas életmódjától és kapjon gyógyírt a természettől testileg és lelkileg egyaránt.

A természet bölcsessége képes megtanítani a gyermeket a kitartásra, az erőre, a változás lehetőségére és képességére, az örökké újrakezdés csodájára, a célok szövevényes összefüggéseire, a világ rejtett titkaira: a mértékletességre, a bátorságra, az igazságosságra és az alázatra. Csupa olyan erény, amire ma nemigen jut idő. De ami a legszebb, hogy mindezt szavak nélkül teszi.

A gyermek jelenléte egy olyan világban, ahol senki nem vesz el többet, mint, amire szüksége van, ahol a felhalmozás megáll a téli mogyorógyűjtésnél, ahol a sárguló és pirosló levelek szépsége és méltósága tiszteletet ébreszt, ahol ha eltévedsz, tudod, hogy társakkal vagy, ahol megélheted, hogy a folyó mindig ugyanaz, de soha nem léphetsz bele kétszer ugyanabba a vízbe , ahol megszámlálhatatlan csillaggal a fejed felett átélheted apró mivoltodat, mégis tudod, mert a csendben megérzed, hogy a hajad szála sem görbülhet meg anélkül, hogy odafent ne tudnának róla.

Manapság nincsenek filozófusok, akik jöttükben-mentükben okítják a népet (ifjút és vént), mert annyira a szemünk előtt van minden, hogy észre sem vesszük az igaz szót és nehéz kiválasztanunk a helyeset.

Milyen egyszerű a dolga annak, aki arra törekszik, hogy összezavarjon bennünket. Elég, ha elénk tárja a világ minden csillogását és így szól: "Néked adok a világon minden hatalmat, ha követsz engem." - néhányunknak talán ismerős ez a mondat.